Hát június 24-e sem tegnap volt... Már megint kussoltam, very bocsi. De! Időközben Pösti lyány lettem, elkezdtem dolgozni, és már ki is rúgtak. Tömény, mi? Nekem sem kevésbé... Na persze nem a munkámmal volt probléma, hanem azzal, hogy csak hézagpótló ember voltam egy olyan cégben, ahol a főnök egy skizofrén állat, a pincsi kutyája egy tégla, a munkatársak pedig idegileg rottyon a napi konstans ordibálástól. Ha nem ő mond fel, akkor én. Mindezt úgy, hogy amire jelentkeztem olyan messze állt a valóságtól, mint Makó... Jogi diplomával nekem igenis derogál teát főzni és újságot rendezgetni. Szóval átbasztak elég csúnyán, felköltöztem jó pénzért, most meg itt baszom a rezet egész nap, és nincs semmi interjú vagy lehetőség. Nem vagyok mindig ilyen vulgáris, de most kicsit szar. Remélem, értitek...
Tömegközlekedni annyira csodálatos, hogy nem is értem, miért gyártanak még autókat... Tegnap este sikerült egy olyan villamospótlót elkapnunk, ami nem hozott hazáig. No, nem baj - gondoltuk mi -, majd átszállunk, és hipp-hopp otthon is vagyunk. Jaj, de kis naívak voltunk... Volt csatlakozás, az tény, de az sem közlekedett végig, merthogy "garázsmenet". Ennek örömére ki is löktek minket in the middle of nowhere, ahol kb. 5 percbe telik bekerülni a hírekbe, mint áldozat. Anyáztunk is rendesen, minek eredményeképpen a sofőr olyan gyorsan menekült el a villamossal, hogy csak lestünk. Még jó, hogy jött egy busz, amire nem kis sprint után felfutottunk...
Pocok megy ma üvölteni a közönségszolgálatiba, teljesen jogosan. És mi erre fizetünk, bassza meg...
A napjaim kb. azzal telnek, hogy laposra ülöm a seggem a gép előtt, miközben egyre szabatosabb motivációs leveleket fogalmazgatok, valamint elmerülök az álláskeresés útvesztőiben. Ennyi keresgélés közben szinte statisztikailag lehetetlen, hogy ne botoljon az ember lánya valamilyen égbekiáltóan undorító, de egyben kurva poénos hirdetésre. Sikerült is rátalálnom tegnap egy olyan gyöngyszemre, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Mit tettem hát? Beküldtem a megfelelő helyre, és tessék-lássék, nem csak szerintem durva:
Tudok én, ha akarok, na! :)
Az élet egy büdös kurva. Hát nem rájött, mi az az egyetlen dolog, amit nem akarok? Ide is adta, nesze neked. Én meg értetlenül pislogtam, hogy ez most miért? Aztán már az kezdett el dühíteni, hogy még érdekel is. Most vagy jobban tudja, hogy mit akarok, mint én, vagy felnőttem és ésszerű lettem? Áh, az nem lehet. De hát akkor miért tudja jobban? Mondom én, hogy egy büdös...
Update: Mikor végleg megbékéltem a ténnyel, hogy ha nem figyelek oda, még a végén jogász lesz belőlem, csak annyit kötöttem ki magamban, hogy ügyvédjelölt viszont semmiképp. Hát ez a felállás változott meg kéremszépen. :)